Táncszínházi produkciók

Az emberek, akár a növények, kinyílnak majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak, de tündökölnek is. Az előadás öt fiatal virág játéka, záródnak és megnyílnak, egymásra figyelnek, beszélgetnek - ez a "kánontánc", amelynek minimalizmusa jellemzi a koreográfiát.

„Bár hatan vannak a színpadon, nem egymással táncolnak a hagyományos értelemben, de mégis van egyfajta szervező erő, ami összetartja az egészet – akárcsak a természetben. Inkább kánon ez, mint együtt-táncolás. És annak, aki alaposabban odafigyel a természet változásaira, bizonyára ismerős az a lassú és fokozatos kibontakozás, amelyen a tátika-lányok keresztülmennek, és amely aztán egyre vadabb, féktelenebb burjánzásnak adja át a helyét. Ez az, ahol a koreográfus elképzelése szerint megjelenik a kapcsolódási pont az emberi természettel is: hiszen a tátikákhoz hasonlóan mi, emberek is hol kinyílunk, hol bezáródunk, hol lekókadunk, hol tündöklünk. Jó lenne – teszem hozzá én – ha valamit abból az ösztönösségből és felszabadultságból is megőriznénk, amit eme virág-lányok hoztak a színpadra.” /Megyeri Léna – Színház/

Táncművészek: Frank Rebeka Anna, Sinthavong Zsófia, Szeles Ildikó, Rovó Virág;
Takács Rozi és Imély Dorka (a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tánctagozatos növendékei) 
Zene: Szegő Dávid
Fénytervezés: Pavla Beranová (CZ) és Pető József
Jelmez: Marie Gourdain (FR)
Koreográfia: Góbi Rita
Koreográfus asszisztens: Sinthavong Zsófia

Koprodukciós partner: Nemzeti Táncszínház

Az előadás támogatói: IZP - Imre Zoltán Program, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, MOHA – Orkesztika Alapítvány, gaborgobi.com

Fotó: Piti Marcell
Videó: Pamuki Krisztián