Sajtó

Jó előadás után nem hisztizünk

Pap István kritikája az Erdély Online oldalán.

A kritika az Erdély Online oldalán itt olvasható.

A Nagyváradi Szigligeti Színház önálló létének öt éves jubileumát ünnepli, és nagyon élvezi ezt az önállóságot, amit nem csak az erre az alkalomra szervezett ünnepségsorozat bizonyít, hanem egy újabb projekt beindítása is. Az elmúlt öt év során ugyanis örömmel szoktunk hozzá ahhoz, hogy a Szigligeti Színház számos fesztivált, rendezvénysorozatot, programot hozott tető alá, amit most egy újabb programmal, a Független Színházi Napok című sorozattal bővít. Ennek keretében – mint ahogy címe is mutatja – független társulatokat hívnak meg Nagyváradra, mintegy házhoz hozva a váradiaknak a világ kulturális eseményeit.

Egy férfi, egy nő

Nagyon jó ötlet volt elsőként a budapesti Góbi Rita Társulat Ne hisztizz! című produkcióját elhozni, hiszen olyasmivel ismerkedhetett meg a helyi publikum, amivel eddig Nagyváradon alig lehetett találkozni. A Ne hisztizz! ugyanis egyszerre mozgásszínházi produkció és kétszemélyes performansz, de akár kortárs tánc- és zenei műsornak is lehet tekintetni. A Ne hisztizz! rövid, alig ötven perces, de igen intenzív produkció, amelyben két ember – egy férfi és egy nő – valamint a dob által érzékeltetett ritmus alkotják meg a kompozíciót. Amikor a közönség belép a Stúdió fekete termébe, a férfi, Szegő Dávid, már a dob mögött ülve csalogatja ki hangszeréből a virtuóz ritmusképleteket, és amikor mindenki elfoglalja helyét, akkor a sötétségből előbukkan a nő is. Az első tíz percben, negyed órában Góbi Rita a dob ritmusára táncolja különös, széttöredezett mozdulatokból, gesztusokból építkező táncát. A sötétségben pusztán a két alakra fókuszáló fényben még intenzívebbé válik a mozdulatoknak és a lüktető zenei ritmusoknak szimbiotikus összhatása. Ez az intenzív, harsány, különös módon mégis harmonikusnak tetsző viszony megtörik akkor, amikor a nő úgymond elkezd kötekedni a férfival: körülzsongja, lefogja a kezét, sőt, végül már a hangszereket is elhordja előle, némaságra ítélve ezzel őt.

Hisztériaviszony

A Ne hisztizz az én olvasatomban férfi és nő viszonyának ellentmondásosságát fejezi ki. A pár kifejező eszközei mások, egyiküké a hang, másikuké a gesztus, rímelve a mást akar a nő, és mást akar a férfi gondolatra, de így is megteremtődhet egyfajta harmónia közöttük, ami azonban felbomlik, ha az önmagába forduló hisztéria felülkerekedik az emberen, és a másik felé kezd irányulni. Ezt a folyamatot és ennek a lelkiállapotnak a jellegét érzékletesen szemléltetik az előadók eleinte egymás ritmusát tökéletesen kiegészítő hang- és mozgáskifejeződései, és ezt követő indokolatlan gesztushalmazai, Góbi Rita kötekedő, a férfi figyelmét mindenképpen magára vonni akaró vonaglásai, és a férfi agresszív reakciója, amint tönkreteszi a nagydobot. Az előadás zeneiségét nem csak a dob ritmusa biztosítja, hanem a színpadon felcsendülő hangok, sóhajok, nyögések, zajok zenei szekvenciákká való átalakításai és folyamatos ismétlései is, melyekre Szegő Dávid improvizál az előadás utolsó harmadában különös hanghatásokkal operáló zenét. A két ember hisztériája az előadás végére elcsendesedik, és ahogy sötétül el egyre inkább a színpad, úgy tisztul le minden zaj a színpadon és a fejekben, amíg már nem hallatszik más, csak a metronóm monoton kattogása. És amikor az is elhallgat, a létrejövő sűrű csendesség furcsa elhagyatottságba sodor az azt megelőző ötven percnyi hangos, életteli zakatolás után. Nincs már hiszti. De élet sincs már.

Pap István