Sajtó
Kutszegi Csaba - Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál 2022 1. rész
"...A fesztivál másnapján, ahogy azt Kozma Attila balett- és fesztiváligazgató több nyilatkozatában is ígérte, beindult a „női dömping”. Teljesen mindegy, hogy mennyire volt szándékos és tudatos a női alkotók meghívása, a lényeg az, hogy színházban, táncban világszerte egyre erősödik a női jelenlét, és ennek nem holmi felszínes udvariaskodás az oka. A női érzékenység, a női gondolat- és érzelemvilág határozottabb megjelenése hihetetlenül erős, megtermékenyítő hatással bír a művészetekre. A kortárs magyar és a világirodalomban egyaránt sorakoznak a nővé érés folyamatát intim mélységekben feltáró alkotások, ez a témája a Góbi Rita Társulat Tátikák című egyfelvonásosának is.
Rendkívül szimpatikus, őszinte, a színpadi jelenlétben végtelenül alázatos a fiatal lánycsapat, megható, megérintő a párhuzamosan vívott többfrontos küzdelmük az érés belső lelki folyamataival és a külvilág, a közösség sokszor rideg drilljével szemben. A nyiladozó mindenkori tátikáknak (kinek nem jut eszébe Marcel Proust híres regényfolyamának híres fejezetcíme, a Bimbózó lányok árnyékában!), ha tündökölni akarnak, le kell küzdeniük a saját gátlásaikat, és szembe kell szállniuk a társadalom bornírt elvárásaival. Muszáj megtenniük, mert csak az erősek képesek nővé, majd anyává válni – hiába okoskodunk, ez a természet parancsa.
Góbi Rita mintha a felnőtté érés és a profi táncművésszé válás folyamatait szándékosan egybemosta volna a koreográfiában, ettől hiteles a játék. A fiatal előadók teljesítménye éretten professzionális, de nem szerepet játszva, „művészkednek”, hanem a saját életüket teszik ki a színpadra. Összetartanak, de markánsan alakul az önazonos egyéniségük is, megfelelnek a külső fegyelemkényszernek (a nélkül táncos pálya sincs), de mihelyt egy piciny alkalom nyílik rá, próbálgatják az önkereső és önteremtő ellenállás formáit. Például a nyelvüket nyújtják a világra, olyankor nem is tátikák, hanem szeretetre méltó, pimasz „nyújtikák”. A Tátikák egy remek koreográfus és egy remek csapat remeklése. Még annyi személyeset hozzáfűzök, hogy az előadás közben többször eszembe jutott a Szabó Magda Abigéljéből készült film, és a Tátikákban is van egy magas, vékony, szőke lány, akit el is neveztem magamban Tormának (szerintem a filmet az ismétlések révén minden korosztály ismeri)."
