Fehér fal - interjú a SZUB-nak
Amikor éppen nem Bozsik Yvette-nél és a Tünet Együttesben táncol, vagy nem a saját darabjait koreografálja meg, Góbi Rita nem rest emeletes busszal szállítatni a közönségét a saját előadásaira, ha éppen arról van szó. „Fehér Fal” című táncdarabját augusztus 31-én mutatja be Budapesten a Bakelit Stúdióban. Figyelem, a résztvevőknek gyülekező 19.00-kor az Erzsébet téren, a piros double-deckernél!
SZUB: Hogy született meg a „Fehér Fal”?
G.R.: Egy pécsi galériába voltam hivatalos, ami egy kis földalatti, barlang-szerű helyiség volt, hihetetlenül masszív, fehér falakkal. Körülnéztél, és mindenütt csak a fehérség meg a falak, mindenhonnan körülvett az anyag. Én ebből a minket körülvevő anyagból indultam ki, hasonlóan a szobrászokhoz. Egyébként szerintem a tánc és a szobrászat nagyon is egy tőröl való, hiába van elvben ez a statikusság és dinamika közötti különbség, az alkotás folyamata nagyon hasonlít. A táncosok az egyéni testekből dolgoznak, és ahogy a különféle anyagoknak megvan a maga sajátossága, úgy minden testből, minden táncosból mást lehet kihozni. Így koreográfia ide vagy oda, a végeredmény engem is mindig meglep. Ezért van az, szerintem, hogy a szobrászok jobban megértik a tánc folyamatát és létrejöttét, mint mondjuk a festők. A darabra visszatérve, ehhez a szemléletmódhoz még hozzátett egy párizsi út is, melynek során az általam igen szeretett Auguste Rodin szobrait élőben is körüljárhattam. Ezeknek a szobroknak a tanulmányozásából indult ki a koreográfia. Ahogy a szobrokban, úgy az emberi testekben is hatalmas erő van, a táncban a testek erejét érezzük és a táncosok egymásra való odafigyelése is átütő. Tehát ezeknek az átgondolásából folyamatosan alakult ki és alakult át a koreográfia, amíg megérett bennem, és megszületett a „Fehér Fal”.
SZUB: Mi volt a legnagyobb kihívás a munka során?
G.R.: Mindig izgalmas számomra, hogy megtapasztaljam, ahogy a külön személyiségek, egyéniségek hogyan képesek együtt dolgozni és egymáshoz viszonyulni a munka közben. A három táncos (Fülöp Tímea, Egyed Beáta és Nagy Andrea) három teljesen különböző személyiség, akiket én hoztam össze a munkában. Ami pedig a zenét illeti, Gáspár József személyében ismét csak egy nagy egymásra találásról tudok beszélni: olyan jól elkapta a darab hangulatát és ráérzett a fejemben összeállt részletekre, ritka, hogy két ember ennyire együtt tudjon gondolkodni.
SZUB: Hogy kell elképzelni egy ilyen dinamikus folyamatot? Mi kap hangsúlyos szerepet Nálad a koreográfia kialakulásában?
G.R.: A táncosok, szereplők kiválasztásánál egyértelműen intuitívan működöm. Egyszerűen csak tudtam, nem terveztem, nem válogattam, hogy ki fog szerepelni a Falban. Egyértelmű volt számomra, és bíztam a táncosaimban ahhoz, hogy tudjam, ez működni fog, és ők így együtt is sikeresek lesznek. Ráadásul, bár nagyon kemény, szigorú koreográfiánk van, mindig hagyunk teret az egyénnek. Ahogy a koreográfia maga kialakul, ez egy sajátos kommunikáció folyamata köztünk, táncosok közt és hihetetlenül izgalmas figyelni, hogy éppen kinél van a labda és hogy aztán kihez kerül. Sok múlik az adott előadáson is, hiszen mindegyik más és más, ahogy a közönségnek is mindig más az energiája. Éppen ezért minden alkalommal előfordulnak improvizatív elemek is, egy kis szabadság a előadás során.
SZUB: A „Fehér Fal” finn-magyar koprodukcióként készült el...
G.R.: Igen, egy finn társulattal, a PerformanceSirkus-szal közösen dolgoztunk és először Helsinkiben mutattuk be a darabot. Utána felléptünk egy újvidéki fesztiválon is, és most eljutottunk odáig, hogy Budapesten is bemutatjuk. Egyébként kivételes érzés, hogy egy ilyen társulattal dolgozhatok együtt, akik ennyire nyitottak a művészetre. Ezt az emberi nyitottságot hiányolom néha Magyarországon, annak ellenére, hogy imádok Budapesten élni. Itt mindig felfedezek valamit, rengeteg sokféle, érdekes ember él itt, akik inspirálnak. Szóval nem tervezem, hogy bárhova elköltözzek innen, akár külföldre, de azért szeretném minél többet vinni a darabjaimat a határon túlra is, amire eddig nem sok lehetőségem volt, de remélem ez változni fog.
SZUB: Az augusztus 31.-ei előadás elég rendhagyó lesz, ami a szervezést illeti...
G.R.: Az volt az ötletünk, hogy mivel a helyszín kicsit kiesik, egy double-decker busszal az Erzsébet térről ingyen odaszállítjuk a nézőket, hogy senki ne mondhassa, azért nem jött el megnézni, mert „kiesik” a Soroksári út. Egyébként azért a Bakelit, mert a helyszín szerepe kiemelt fontosságú a „Fehér Falban”. Ezt is szeretem annyira ebben a darabban, hogy sok helyre el lehet vinni, meg lehet valósítani, de az adott hely szelleme mindig számít. Eddig például galériákban is előadtuk, ahol a falakra képeket, festményeket és fotókat is álmodtam az előadáshoz, amik elképesztő hangulatot varázsoltak a darabhoz, de hogy a Bakelitben hogy lesz, azt még nem döntöttem el.
SZUB: Készülsz egy másik bemutatóra is, erről a másik darabról mit tudsz elmondani?
G.R.: A berögződött technikák, stílusok lehántása és az eredetiség, az egyén megtalálása áll a középpontban. Arra törekszünk, hogy máshogy fogjuk meg a táncot, hogy a mozdulatok természetesen jöjjenek elő a táncosból, és arre együtt kell rájöjjünk, hogy ezt hogyan tudjuk elérni az egész munkafolyamat során. Elképesztő kihívás, mert teljes egészében egymás megismeréséről szól a darab kialakítása, és ez talán a legnehezebb dolog a világon. Ezért aztán elengedhetetlen az egymásba vetett hit és bizalom, és a remény, hogy ez a közönséghez is eljut.
2008.08.
GoBe Társulat a Facebook-on