A negatív dolgokban is a pozitívumot keresem
MSz: Egyelőre nemigen ismeri a vajdasági közönség, javaslok némi bemutatkozást, honnan is jön hát Góbi Rita? Újvidékről, ahol született? Családjában is vannak művészek? Hogyan került Magyarországra, és hogyan érzi ott magát
G.R.: Újvidék melletti kis faluban Budiszaván (Tiszakálmánfalva) töltöttem a csodálatos, idilli gyermekkoromat.
Izgalmas kérdés, hogy mit is nevezhetünk művészetnek, nagyszüleim földműveléssel foglalkoznak, részemről ez is egy fajta művészet, apu építész – ez is egy fajta művészet... biztos vagyok benne, hogy a családomban is sokaknak van érzékük a művészethez, csak nem volt alkalmuk ezt kibontani.
Mindanjian roppant kreatívak ( mindig elcsodálkozom ), munkamániásak, van miből merítenem... hogy milyen intenzitással is dolgoznak, csodálatosak!
10 éves koromtól 14 éves koromig az újvidéki Balettiskolába jártam, sokat tanultam, de még többet akartam, így 1998-ban felvételiztem a Magyar Táncművészeti Főiskolára, felvettek. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, nagyon nehéz volt minden téren... kötődésem a gyökereimhez nagyon erős volt, most is az. Közben jött a háború, szörnyű érzés volt tudni, hogy Ők ott, én itt... ebben a nehéz, lehetetlen időszakban is mint eggyetlen utas a vonaton utaztam haza egy-egy hétvégére, csak, hogy lássam az otthoniakat. Egyik éjjel bombadurranások, a másik éjjel már a pesti kollégiumi szoba... abuszurd szituácik tömkelege...
Nagyon nehéz volt, olyan más volt minden, teljesen más mentalitású emberek... nehezen fogadtak be... kis falucskámból becsöppenni ebbe a Pesti nagyvárosba, nem volt könnyű... de megérte a küzdés, mert rengeteget tanultam, közben megszerettem a körülöttem lévő új világot, felnőttem...
MSz: Rendkívül szerteágazónak tűnik eddigi művészi pályafutása: táncművész, koreográgus, filmszerep Jancsónál... Újvidéken viszont táncszínházi produkcióval mutatkozott be. Mi a hitvallása, azaz mi áll a legközelebb Góbi Ritához? Az útkeresés fázisában van, vagy pedig tudatosan választotta a sokszínű művészi kifejezésmódot, a különféle médiát?
G.R.: Szerintem az életnek abban a szakaszábán vagyok ahol az útkeresés meghatározó eredményeket hozhat a továbblépéshez... az igazság az, hogy sok minden érdekel... ha lenne időm akkor folytatnám a zongorázást, rajzolást, sportal is foglalkoznék, dizajn, lakberendezés, fotózás, divattervezés, filmművészet...
Táncművészet az életem, vannak olyan dolgok amiket verbálisan nem tudok kifejteni, elmondani, ezért az alkotással, alkotótársaimmal szeretném továbbítani a közönségnek. Ez egy más fajta fommunikációs rendszer... aminek még úgy érzem, hogy a kezdetén vagyunk, de folyamatosan alakul, formálódik az egyéni stílusunk.
Filmszerepeket mindig egy ajándéknak tartom - gondolom, néha jó, és szükséges is részt venni más fajta munkákban. Eddig mindig órjási élmény volt együttműködni egy filmes stábbal, rengeteg ember dolgozik egy jó pillanatért, csapatmunka... Mióta Jancsóval dolgoztam, ez volt az első kamerák előtti munkám, kinyílt egy másik út, rengeteget tanultam, új dolgokat láttam, új emberket ismertem meg... táncfilmet kell csinálnunk, gyűjtöm a csapatot...
Vannak tervek...
MSz: Az Inspiráció Rodin nyomában finn-magyar koprodukcióban jött létre. Szakmai életében nyilván nagyon jelen van az internacionalizmus, ami bizonyára nagyon jó dolog, és természetesen idegennyelv-ismeretet feltételez. Így van?
G.R.: Nagyon fontosnak tartom az internacionalizmust, nyitott vagyok, imádom a különböző embereket, mindenki hozza a saját kulturáját, stílusát, egyéniségét... Manapság az angol nyelv ismerete biztosítja a verbális kommunkikáció lehetőségét.
MSz: Sokat utazik?
G.R.: Eddig nem utaztam sokat, de remélem majd a jövőben...
MSz: Vajon Magyarország jó táptalaj-e a fiatal művészeknek európai viszonylatban? És nagyobb kibontakozási lehetőséget tud-e biztosítani, mint mondjuk amilyen itthon lenne?
G.R.: Ezt nem tudom, mert nem ismerem az európai országok rendszerét, hogy milyen otthon?... csak azt tudom, hogy nem épp rózsás a helyzet... nem szeretnék, szeretek panaszkodni, mindenhol nehéz, harcolni, küzdeni, dolgozni kell, de abban hiszek, hogy a befektetett munkának mindig van gyümölcse, eredménye. Mindig, mindenhol van nehézség, de ezeknek a negatív dolgoknak is a pozitív oldalát szoktam keresni,... csak így tudunk életben maradni, mert a sok csalódással egy pillanat alatt össze lehet zuhanni, mindenkinek fontos a bizalom, a támogatás.
MSz: Gazdag lesz az idei nyár? Milyen fellépések várják, jut-e idő nyaralásra, esetleg hazaruccanásra?
G.R.: Egész évben rengeteket dolgoztam, dolgoztunk... Infant után is rohanni kellett vissza Pestre még megy javában a munka, de megigértem magamnak, hogy júliusban pihennem is kell, muszáj egy kicsit lazítani, gondolkozni a következő darabokon... rengeteg minden mozog az agyamban, de ki kell, hogy tisztuljon, meg kell, hogy érjen...
Magyar Szó
Nagy Magdolna
2008.07.05.
GoBe Társulat a Facebook-on