Keddi s(z)ínező - Spirálisok
II. Gesztus Fesztivál
Góbi Rita Spirálisok című koreográfiája improvizációnak hat. Mintha épp akkor, azokban a pillanatokban születne egy kézenfekvő, természetes és mégis pontosan koreografált „játszótéri” rend. Belőlük. Épp ott, épp úgy. Variációk, szabad ötletek színes farepülőkre – hangulat. Csapatmunka-érzet az első mozzanattól (amit csak erősít, hogy a stáblistában egyenrangú félként felsorolva a négy táncoson kívül többen szerepelnek – köztük maga a koreográfus is - egyszerűen „mozgás” fedőnév alatt). Az élő zene jelenléte és dinamikája a darab teljes ideje alatt roppant meghatározó. Gáspár József és a különös hangú hangszer, az ütőgardon rimtust ad, hangulatot fest, feszültséget teremt és elsimít, folyamatosan alakuló élmény-kotta az előadásban – kísér, hangsúlyoz és vezet.
Az üres térben négy táncos. Kétszer kettes a koreográfia. Vass Imre és Nagy Andrea vöröses bordó jelmezben alkotnak egy látvány- és színpárt. Szepesi Pál és Góbi Rita hófehérben. Párról párra gyűrűző, továbbívelő mozdulatok: testek határa, mozdulatok határtalansága. Nő-férfi párok, két nő – két férfi kombinációk, fehérek és mélylilák-bordók kettősei. Pár-variációk, négyes csoportjelenetek. Fehéren a bordó. Bordón a fehér. Látszólagos figura-hierarchia. Koreográfiai marionett-illúzió. Ki irányít kit? Ki röpteti a repülőt, kinek a mozdulatával? Ki néz, kinek a szemével? Kié az egyensúly? Ki vezeti kinek a kezét? Ki bízik meg kiben?
A két hófehér ruhás figura hol vonzza a tekintetet, hol csupán csöndesen jelen van. Mintha láthatatlan tündérszerű-lények lennének: homályosodnak, előtűnnek, eggyé válnak a háttérrel, majd életre kelnek, szelet kavarnak, finoman irányítják a mozdulatokat, közelítenek-távolítnak, integetnek, nyújtózkodnak. A Vass Imre - Nagy Andrea kettős racionálisabban, párhuzamosabban mozdul. Vörös-bordó összhangban, tartózkodó egymásra-utaltságban. Kezdetben legalábbis. Kötődve a két repülőhöz, a két központi tárgyhoz a térben. Meg egymáshoz. Koncentrációs-kirakós játék ez. Precízen összeillesztett fa szárnyak, összeillesztett mozdulatok – különböző kombinációkban.
A szétszedhető farepülő sárga-zöld falemezekké válik. Itt tényleg történik valami a bármiből bármi, a semmiből minden elv jegyében. A fadarab szárnnyá, karddá, egy kirakósjáték, darabjaivá, pálcává, karddá, szemfedővé, kiöltött nyelvvé változik vagy bármi mássá. Konkrétan a (tánc)játék lehetőségévé és eszközévé. Egy olyan játék eszközévé, ami közben persze mégsem a farepülőkről szól, hanem róluk. A kétszer kettőről. Szembekötősdi, szem-elé-tevősdi. Látni nem, de mozdulni lehet. Egymásba gabalyodás, bújócska. Ki vezet kit, hová? Ki tart ki(t)?
Ki tűnik...? Fel és el...
Helyszín: SÍN Kulturális Központ
Juhász Dóra
2008. 01. 22.
GoBe Társulat a Facebook-on