Sajtó
KultZóna: Imre Zoltán Kortárstánc Fesztivál 6. nap
"Önmagában az a koncepció, hogy a növények és emberek közötti hasonlóság és a virágok megtestesítése a célkitűzés, már magával hozza, hogy egy lassabb ritmusú, elsősorban vizuálisan felépített előadást láthatunk. Noha a produkció rögtön egy ütemes indulóval kezd. Sokszor van teljes csend és sokszor van olyan momentum, hogy az egyik táncos ad ki egy mozdulatsort indító hangot. Tulajdonképpen a csapatban létezés, az együtt lélegzés, a mozgás mozgatórugói voltak a hangi effektek, vagy épp azok hiánya. Szegő Dávid volt ezért a harmóniáért a felelős.
A fények is hasonló szereppel lettek felruházva. Pavla Beranová és Pető József a fény-árnyék összhangjával játszik. Végigvezetnek minket napszakokon, vagy akár évszakokon. A színpadi virágok életritmusát követve. Ritkán látni, hogy a nézők felől is reflektorok vannak felállítva a színpad szélén. Ezek különös vizuális hatást okoznak, hiszen megvilágítva a táncosokat, árnyékuk kivetül a háttérre, amely mintegy mozivászon mutatja meg a mozdulatokat. A fények dinamikusan változnak, a színek szinte percenként festik át az egész színpadot vibráló pirosból, lila, zöld és narancs színűvé.
Összhang és harmónia övezte végig az előadást, a kötött mozdulatok szabályosságot, és rendszert sugároztak. Egy fejlődési folyamat, egy összekapcsolódás, csoportosulás volt megjelenítve a koreográfiában. Egymás rezgéseinek felvétele azért is fontos a darab szempontjából, mert egyszerre hatan vannak jelen végig a színpadon. Ez az előadás nem működne, ha nem egy összehangolt, egymás rezgéseit érző csapat dolgozna együtt."
A cikk szerzői: Faragó Vivien és Benczur Kata
2022. május 8.
